A könyvkötés művészete
Talán abban mindenki egyetért, hogy a könyvkötés meghatározó a könyvvel való első találkozás szempontjából, amikor a leendő olvasó megpillantja és kézbe fogja az adott könyvet – legyen szó akár klasszikus és komolyságot tükröző bőrkötésről vagy könnyedebb hangulatú vászonkötésről, esetleg egy egyedi gyöngyhímzéses kötésről.
Pedig könyvkötésről még a nyomtatott könyvek megjelenése előtti időszakról beszélhetünk, hiszen a XI. és XII. századokban már a kézzel írt kódexeket is elkezdték bőrszíjakkal kötni és kemény táblás borítólappal ellátni. Mondhatni, ez volt a későbbi könyvkötészet előfutára, amit aztán rendszeresen alkalmaztak a kódexek esetében később is, mint például Mátyás királyunk Corvináinak kötésénél. Ezeknek a kódexeknek a borítótábláit sokszor kézi aranyozással, rézcsatokkal és veretekkel díszítették, amit később ezüstvertek váltottak és ezekkel már az ötvösmesterek is kivették részüket egy-egy borítótábla elkészítésében.
A nyomdatechnika kialakulásával és fejlődésével a könyvkötészet művészete is rohamosan fejlődött. A XVII-XVIII. századra különböző stílusok és iskolák alakultak ki széles területen. A magyar könyvkötészetben így meghatározó könyvkötészeti központtá vált Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen, Nagyszombat, Pozsony, Buda, Bártfa, Kassa és Lőcse. Természetesen, mint sok mindenben, a könyvkötészeti stílusjegyeikben is meghatározó volt a földrajzi elhelyezkedés, például a kor nagyszombati kötései inkább a bécsi ízlésvilágot idézi.
A díszes fémveretek lassan eltűntek, a sorozatgyártás előrenyomulásával más technikák és anyagok vették át a helyüket. A könyvek hagyományos kötései anyagfelhasználásuk szerint is különbözőek lehetnek. Az akár puhább vagy keményebb kartonnal borított könyveket brosúrának nevezik a könyvkötészetben. Ennél magasabb kategóriát képeznek az egyszerű félkemény kötések, amiknél vászonnal borítják be a gerincet. Ha az egész könyvgerinc mellett a sarkok is vászonnal fedettek, akkor már félvászon kötésről beszélhetünk. Itt a többi rész még papírral van borítva. A félbőrkötés is hasonlóan épül fel, de itt vászon helyett már a bőr kap szerepet, ugyanolyan elrendezésben, mint a félvászon kötésnél volt látható. A könyvtábla teljes beborítása az egészvászonkötéses könyvek sajátja. Ezeknél a könyveknél a könyv arca, gerince és háta is vászonba burkolt. Ugyanezt bőrrel is elkészíthető, ebben az esetben beszélhetünk a méltán nagyra becsült egészbőrkötésről. Mondhatni, ez utóbbi kötési stílus jelenti a könyvkötések királyát.
Az előzőekben taglalt anyagokon belül exkluzívabb anyagokkal is köthetnek könyveket, mint például selyem, bársony vagy pergamen, de ezek előfordulása lényegesen ritkább, lévén inkább csak díszkötéseknél voltak használatosak. Hasonlóan egyedi a jellemzően biedermeier stílusú gyöngyhímzéses kötés is, aminek legnagyobb mesterei a debreceni könyvkötészet világából kerültek ki, ahol jellegzetes műfajjá alakult ez a módszer. Munkáik máig féltett kincsnek tekinthetők az antikváriumok választékában.
Természetesen szót kell említeni a könyv kötése és tartalma közti kapcsolatról is. Egy komoly, súlyos témát boncolgató könyv kötése nem lehet könnyed, élénk. Valamit át kell adnia a tartalmából, de legalább annak hangulatából, hogy ha kézbe fogja a leendő olvasó, tényleg olvasóvá váljon és ne tegye vissza a polcra, más kötet után fürkészve.
